3. fejezet : Az ebéd

                      3. fejezet : Az ebéd                                    

Szokásosan hat óra körül keltem ki pihe-puha ágyikómból, energiával és izgatottsággal tele. Először felvettem a kék köntösöm a pizsimre, és lesiettem az ebédlőbe. Természetesen, megint egyedül voltam lent. Gondoltam meglepem a családom, ezért bundás kenyeret csináltam és hozzá limonádét. Az asztalra helyeztem a tálakat, középre a bundás kenyeret egy kannába limonádét. Majd felsiettem, és leültem a gépem elé. Halkan kapcsoltam zenét, majd a fürdőbe mentem. Megfésülködtem, majd kontyba kötöttem a hajam. Térdig érő fekete nadrágot húztam és egy rózsaszín pólót amin egy maci volt. Mivel otthon voltam mínusz smink és ékszer. Lebaktattam az ebédlőbe és vártam. Persze anyuék még javában aludtak hét órakor. Leültem az egyik székre öntöttem magamnak egy kis limonádét, és telózni kezdtem. Facebookon semmi, Twitteren semmi Ask.fm-n semmi. Szóval átlagos látvány fogadott, minden közösségi oldalon ahol regisztrálva voltam. Így hát bejelöltem a lányokat, és ráírtam Váradi Karolinára, vagyis Linára. 
Liz: Szia Lina :)
Lina: Hali Liiiz :D
Liz: Nagyon izgulok :/
Lina: Ne izgulj, jó lesz a kaja :3 
Liz: Te dilis :D
Liz: Nem a kaja miatt izgulok... Tuti , hogy nem engednek el...
Lina: Jaa :D Biztos , hogy elengednek :P 
Liz: Nem igaz :(
Lina: Jó akkor élj tévhitben, de nekem mennem kell kutyát sétáltatni... Azért vagyok ilyen korán fenn :/
Liz: Van kutyád? *_*
Lina: Persze, hogy van :DD
Liz: Elkísérhetlek? *.* :D
Lina: Már vártam, hogy megkérdezd. ;)  Fél óra múlva a stúdió előtt. 

Ezzel Lina offline lett. Felszaladtam  a szobámba, és felvettem a fekete csőgatyám, és egy csíkos toppot. Nagy nehezen bele léptem a fekete magassarkúmba, amit öt perc keresgélés után, az ágy alatt találtam meg. Felvettem néhány ékszert, és a fejemre kaptam a fehér nap szemüvegem. Át galoppoztam a fürdőbe, és felraktam egy kis fekete szemhéjpúdert, szempilla spirált és rózsaszín szájfényt, majd lementem az ebédlőbe. Hagytam anyuéknak egy üzentet, amin elmagyarázom nekik, hogy hova tűntem, tíz körül itthon vagyok és jó étvágyat kívántam nekik. Ezzel kimentem az ebédlőből a napsütötte udvarra. Lassan mentem, majd az órámra néztem, és észre vettem, hogy röpke öt percem van oda érni. Sietősebbre vettem a tempót. Lina már az épület előtt várakozott és lila pórázon, mellette ücsörgött egy Yorky terrier. Amint meglátott elkezdett sétálni felém majd amikor oda ért szaglászni kezdett.
- Liiz-visította.
- Szia Lina!-nevettem és átöleltem barátnőmet. Közben a kutyus össze-vissza ugrált körülöttünk. 
- Lizett, ő itt Manó, a kiskutyám-vette fel a kisállatot aki rögtön megszaglászta a kezem majd megnyalta.  
- Nagyon cuki simogattam meg Manó fejét, mire Lina boldogan el mosolyodott, és lerakta a kedvencét. 
- Mehetünk? - nézett ám, mire én bólintottam. A parkba mentünk, ahol Lina elengedte Manót mi pedig leültünk egy padra, és vártuk, hogy Manó vissza hozza a labdát. 
- Mit vesztek fel délután?-kérdeztem hirtelen. 
- Valamit mindenképp-nevetett Lina. 
- Na, de komolyan!-löktem meg a vállát mire Lina abba hagyta a nevetést és rám nézett. 
- Valami csinosat. Egy mini ruhát vagy mit tudom én mit-vonta meg a vállát. Közben Manó boldogan futott felénk egy nála legalább ötször nagyobb bottal a szájában. A vörös szépség eldobta a botot, mire a kutyusa utána iramodott. Még szóba jött, hogy mióta modellek a lányokkal... Pontosan két éve, úgyhogy elég nagy hírnévre tettek szert. Azt is mesélte, hogy nagyon szeretnek magyar országon lenni, mert itt nem támadják le őket a riporterek és nincs nagy felhajtás. Elmondása szerint itt nem sokan ismerik őket. Én végig megértően bólogattam. Mondta, hogy a hajón négyes kabinok vannak, amik eléggé nagyok, így négyen leszünk egy szobába. Elmondása szerint a fiúk jó fejek, és Linának nagyon tetszik egy fiú akinek Kristóf a neve és,Lina szavait idézve: brutálisan jó hangja van, és persze ő a leghelyesebb pasi a világon. Amíg Lina ódákat zengett a Kristóf nevű fiúról, Manó visszatért hozzánk, mire a barátnőm felcsatolta a pórázt rá, és elindultunk. A stúdiónál, egy hatalmas öleléssel elbúcsúztunk és Lina jobbra, én pedig balra vettem az irányt. Nagyon megkedveltem a lányokat... De ha nem engednek el, talán soha nem lesz egy barátom se. Erről gondolkodtam egész hazafele úton, majd arra eszméltem, hogy a kapunk előtt állok. Kilenc óra ötvenöt perc volt. 
- Szia anyu!-kiáltottam, ahogy beléptem az ajtón. Mögöttem a vörös cicám somfordált be az ajtón. Leraktam a táskám, és macskám a kezembe véve, mentem az ebédlőbe. Anyu és apu az asztalnál ülve falatoztak. Olyan szokásos vasárnap reggeli hangulat volt...
- Szia Picim - állt fel anyu az asztaltól, és megpuszilt. 
- Szia Lizi- mondta apu is, majd magához intett, és megölelt. Mint mondtam, átlagos reggel. Leültem az asztalhoz és én is ettem egy bundás kenyeret. Ezután felmentem a szobámba. Megint gépeztem, olvastam, és gépeztem. Lementem csináltam innivalót, feljöttem. Szóval, nagyon izgalmas volt az a pár óra... Egy óra harminc perckor készülődni kezdtem. A szekrényem legalján van mindig a keresett ruhadarab, így automatikusan az alját kezdtem szemlélni. Majd konkrétan kidobáltam mindent belőle. Egy olyan cuccot kellett keresnem, amiben nem nézek ki úgy, hogy bálra készülök, de mégis csinos. Nagy nehezen megtaláltam, amit kerestem: egy fekete ruha, csipkézett hosszú ujjakkal. Miniszoknya volt, és az időnek is megfelelt. Magamra vettem a ruhát, és pördültem egyet. Majd a cipőimhez léptem. Na igen. Cipő mániás vagyok. Amiben nem nagy segítség, hogy harmincnyolcas lábam van, amiből általában minden cipőnél van méret. Ezért van legalább mindenből tizenöt cipőm. Tizenöt bakancs, tizenöt telitalpú, stb... Végül egy fekete balerina cipőt választottam, aminek talán 5 centis lehetett a sarka. Mindig is tudtam magas sarkúban járni, talán így születtem, vagy nem tudom. Át mentem a fürdőbe, és megpróbáltam valami szépet kreálni. Lemostam a reggeli sminket, és újra szempilla spiráloztam magam, szemceruzával húztam a felső szemhéjamra egy vonalat, és füstös sminket kreáltam magamnak. Felraktam egy fehér gyöngysort, amit még a dédnagyanyámtól kaptam... Mikor két éves voltam meghalt, nem is emlékszem rá. Mivel a lánc kissé hosszú volt, duplán raktam fel. Végül a számat vörösre pingáltam. Kimentem a fürdőből, és vissza a szobámba, ahogy néztem magam, rájöttem hogy a zöld köröm, nem igazán illik az összeállításomhoz. Gyorsan lemostam, és átfestettem a körmeim pirosra. Majd lementem anyuhoz, segíteni neki ruhát választani... Na igen, lehet hogy ez így furán hangzik, de mindig én szoktam neki segíteni. Ahogy leértem, bekopogtam anyuék hálószobájába. Anya az ágyon ült, és valami magazint olvasott. 
- Hali-köszöntem- Jöttem ruhát választani-nevettem. Anyu még mindig pizsibe volt, pedig két óra múlt. 
- Rendben - pattant fel.
- Apu?-kérdeztem meglepetten, mivel nem volt itt. 
- Fürdik- mondta anyu. Én csak helyeslően bólintottam és anyu szekrényéhez léptem. Anya sötét barna hajú és halvány barna szemű. A hajamat örököltem tőle, és erre mindig is büszke voltam. Apától örököltem a kék szemét, de ő anyuval és velem ellentétben szőke hajú. Anyunak egy sárga zakót adtam, fehér ujjatlannal, és hozzá egy fekete farmert. Cipőként pedig, egy sárga magas talpú szolgált. Kifestettem anyut(persze, hogy én)fekete szemhéjceruzával, egy vékony vonalat húztam és ki szempilla spiráloztam. Ezután aput vettem kezelésbe, aki végül egy kék inget, és egy fekete farmert viselt. 2:30-kor elindultunk. Izgatott voltam? Az nem kifejezés! Egész úton, a retikülöm pántját birizgáltam, és a körömlakkot kapirgáltam. Végül a tizenöt perces útnak vége szakadt, és ki kellett szállnom az autóból. Beléptünk az étterembe. A pincérek öltönyben, az emberek jól öltözötten, a szépen kidíszített asztaloknál várták a finomabbnál-finomabb ételeket. Négy(!!!)csillagos és rendkívülien drága. Rögtön észrevettem Kata kék hajkoronáját, ami egy nagy kontyban díszelgett. Anyuéknak szóltam, majd elindultunk az asztalhoz. Ahogy oda értünk a lányok a nyakamba ugrottak, majd mindenki köszöntött mindenkit. Én helyet foglaltam Kata mellett, másik oldalamon anyu, mellette apu, apu mellett Lina, Lina mellett Blani és mellette ki más, mint
Bendegúz. Élőszőr rendeltünk én spagettit, hogy a többiek mit azt nem tudom. Ja, és a többiekről szólva. Lina, egy fehér térdig érő felül szív alakú, és A vonalban bővülő ruhát vett fel. Kata, egy szürke ruhát viselt, amin kis fekete csillagok voltak. Blanka pedig, egy rózsaszín inget, amit betűrt fekete csipkés szoknyájába. Szóval, összességében mindenki nagyon csinos volt... Amikor a spagetti megjött, és belekezdtem hirtelen Bendegúz megszólalt:
- Szóval, gondolom tudják , hogy a modellkedés miatt keresem Lizetett. Nagyon tehetséges, és megfelelőnek tartom arra, hogy- és ez volt az a pillanat-félre nyeltem a bolognai spagettit, és köhögni kezdtem.  Majd a poharamért nyúltam, és ittam pár korty vizet, és megköszörültem a torkom. Szerintem, rák vörös volt a fejem, gondolom ezért bámult mindenki engem, még a közelünkbe lévő asztalnál ülők is. 
- Elnézést!-mondtam erőltetett mosollyal a fejemen. Ez irtó gáz volt...
- Na. Akkor hol is tartottam?-kérdezte inkább magától-Ja igen! Azért tartom megfelelőnek Lizetett arra, hogy a Blueberries modell ügynökség egyik alkalmazottja legyen. Címlap fotók, hírnév, egy hat hónapos hajóút keretében. Két hét múlva indulnánk. A fizetség hetente 300.000 forint lenne. Az 42.860 forint naponta. Lizett dönti el, hogy mikor kéri a pénzt. Naponta vagy hetente. Bemutatókon is szerepelnének, szóval kifutón, de leginkább, címlapokon és cikkekben. Ma van Május 26., és még két hét az indulás, azaz Június 10.-n indulnánk. Lizett mindennap tud önökkel beszélni. November 10.-n érkezünk. Mit gondolnak?-fejezte be Bendi.
Anyuék dermedten néztek. A helyzet menthetetlen volt, mivel meg sem szólaltak. Ráharaptam alsó ajkamra és lesütöttem szemem, vártam.
- Bendi-szólalt meg hirtelen Blanka megtörve a kínos csendet-Szerintem adj nekik még egy névjegy kártyát, és holnap felhívnak majd a döntésről-Bendegúz erre bólintott, és anyu kezébe nyomott egy kártyát. Aztán megettük a maradék ebédet, és a lányokkal telefon számot cseréltem. Szóval öt órakor elhagytuk az éttermet, és hazamentünk. 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves olvasók! :) Megjött a harmadik rész... Kommenteket szívesen fogadok :) 
üdv: Alíz *-* 

2. fejezet - Hihetetlen

                   2. fejezet -  Hihetetlen                                

- Frey Lizett-nyújtottam a kezem Bendegúznak, mire ő megrázta.

- Molnár Bendegúz Balázs-engedte el a kezem, és biztatóan rám mosolygott-Gondolom tudod miért keresünk...- itt én megráztam a fejem, mire Bendegúz folytatta - A modellkedés miatt. Már a stúdióban akartam veled beszélni, de olyan gyorsan elmentél, hogy utánad kellet jönnünk-nevette el magát. Eddig szimpatikus!-Szóval Lizett. Azért kereslek, hogy legyél a Blueberries divat ügynökség egyik modelle. Mit szólsz hozzá?-nézett mélyen a szemebe Bendi, mire én spontán meg se bírtam szólalni.  Majd hirtelen sikongatni kezdtem. Bendegúz és a vöröske, aki az ablakból nézte a jelenetet el nevették magukat a reakciómon. 
- Beszéljük meg egy vacsora alatt!-mondtam vigyorogva. 
- Rendben-mondta Bendegúz, oda adva egy névjegy kártyát-Menjünk az Arany hollóba enni-kacsintott rám Bendi!-Isteni a makaróni!-erre a mondatra a lányokkal együtt hahotázni kezdtünk-Nekem még be kell mennem egy másik helyre-sóhajtott egy óriásit- Addig ismerkedjetek meg-hát , ezt a lányoknak nem kellett kétszer mondani. Először kipattant a vöröske és hozzám sétált. 
- Váradi Karolina vagyok!-ölelt meg-de inkább csak Lina. 
- Frey Lizett!- mondtam, miközben Lina elengedett-De hívjatok nyugodtan Liznek...- Ekkor egy szöszi csaj következett.
- Szia! Én Molnár Blanka Anna vagyok!-vigyorodott el majd röviden megölelt-De hívj inkább Blaninak-fejezte be monológját. Ekkor egy kék hajú csajszi lépdelt hozzám. Kék haj! KÉK!!!
- Szia Liz!- köszönt majd megölelt-Kata vagyok. Sebők Kata!-mutatkozott be ő is.  
- Hát sziasztok!- mondtam mosolyogva-Az én nevem Lizett még mindig-nevettem fel- Modellek vagytok?-kérdeztem körbe fordulva.
- Igen-válaszolt vigyorogva Blanka, vagyis Blani-Én Bendinek az unoka tesója vagyok. Elmondom, hogy mi a szitu ha megengeditek-szólt Blani és mesélni kezdett-Igazából a Blueberries modell ügynökségnek két csoportja van: az egyik a fiuké, amit Bendi képvisel, a másik a lányoké, amit Kiss Anikó vezet. Utálatos egy nőszemély!-mosolyodott el-Lina és Kata még a gimiből a barátaim, ezért elértem, hogy minket Bendi képviseljen. Így a hajóúton fiúkkal leszünk körbevéve. Amikor Bendi, mesélte, hogy talált egy lányt, vagyis téged, rögtön szóltunk neki,hogy ne adjon át Anikónak. Így velünk lennél és egy tucat sráccal, egy hat hónapos hajóúton, ha elengednek-fejezte be mondanivalóját a szöszi, amit én tátott szájjal hallgattam. Én? Hogy? Mi? Kellően meglepődtem. A tudatomig még nem jutott el az információ.
- Váó! - nyögtem ki, az első értelmes szót ami eszembe jutott. Mivel tényleg így gondoltam. És ebben a pillanatban megjött Bendegúz.
- Na, itt is vagyok-szólt mindenkinek-Nekünk most mennünk kell. Holnap három órakor az Arany hollóban jó lesz?-fordult felém. 
-Aha-bólogattam hevesen-Sziasztok -intettem a lányoknak és megfordulva hazafele vettem az irányt. A normális tempóm helyett szinte futva 'gyalogoltam'. Ahogy megpillantottam a házunk jellegzetes vörös tetejét ténylegesen szaladni kezdtem. Feltéptem az ajtót és anyához siettem. Amint oda értem, éppen a készülő ebéddel foglalkozott, megöleltem. Pontosabban megszorongattam. 
- Mi ez a nagy boldogság kislányom?-nézett rám értetlenül, mire én ledobtam a képeket az asztalra és hadarni kezdtem neki, hogy mi is történt. 
- Hát ez egyszerűen fantasztikus hír! - mondta anya amikor végeztem a beszámolómmal. Most kivételesen ő szorongatott meg, majd stílusosan legalább tízszer körbe táncoltuk az ebédlő asztalt. És ekkor megjött apu.
- Ti meg mit csináltok? - nézett ránk úgy, mintha teljes mértékben őrültek lennénk. Anyuval nevettünk egy sort majd kórusban meséltük el apának, hogy mi történt. Mikor végeztünk apu lepakolt(mivel vásárolni volt és még egyszer körbe táncoltuk az asztalt. Megebédeltünk, majd felmentem a szobámba és a gép elé ülve boldogan néztem néhány videót Marisstól vagy Annától esetleg Attilától. Olyan viccesek a videósok.  Szerintem úgy röhögtem a videók alatt, mint egy retardált delfin. Miután meguntam az elfoglaltságot,
elővettem a Szent Johanna gimi első részét és újra elolvastam. Nem tudom megunni! Mikor az órára néztem meglepődve tapasztaltam, hogy már kettő és fél órája olvasok. Lementem az ebédlőbe és megvacsoráztam. Mikor végeztem elmentem még gépezni. Tizenegy óra körül lefeküdtem, vagyis próbáltam. Szemeimet összeszorítottam, de nem jött álom rá. Felpattantam, és ugráltam egy sort hátha kifáradok persze, hogy most vagyok tele energiával nem a reggeli futásoknál. Végül sikerült nyugalomba helyezni magam, és izgatottan, boldogan vártam a holnapot. 
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! :) Remélem tetszett a rész, bár egy kissé rövidre sikeredett. 
Várom a kommenteket, és ha tetszett a történet iratkozzatok fel.

1. fejezet : Mi van?

                    1. fejezet: Mi van? 

 A szekrényemhez lépve kutatni kezdtem. Ma lesz a fotózás, így illendő lenne valamennyire kiöltözni. Miután már fél órája kutakodtam kiszedtem egy virágos zakót, hozzá egy fekete toppot és egy fehér rövid nadrágot.
 Május 25. van, csak nincs olyan hideg így bátran öltözködök nyáriasan. Mikor felvettem a ruházatom és elraktam a sport cipőm, belebújtam egy elképesztően magas telitalpú fekete cipőmbe, gondoltam vetek magamra egy pillantást. Kár volt. A tükörből egy sötét barna hajú hatalmas halványkék szemű lány pillantott rám vissza. Csak a szokásos Lizett. Megrázva a fejem elmentem a tükör elől és beléptem a fürdőszobába. Hajamat megfésültem, aztán kivasaltam- utálom ha hullámos a hajam- majd készültem felkenni egy kis sminket. És mivel a magam 169 centijével nem értem el a legfelső polcot, amin a smink cuccaim tartózkodtak és rájöttem, hogy a magassarkú  sem segített, hirtelen 'szörnyen' okos ötletem támadt. Hátráltam pár lépést, majd neki futásból, mintha tesi órán lennék felugrottam- és egy vázával együtt- , leszedtem a smink cuccaim. Boldogan megtapsoltam magam, és a vázát a földre helyeztem. Kezdetét vette a sminkelés. Mivel, azért még is csak modell vagyok, felkentem egy minimális fehér szemhéj púdert  vastag tusvonalt húztam a szememre, (a szemeim még nagyobbak lettek) és ki szempilla spiráloztam magam. Boldogan néztem a tükörképemre. 
- Egész jó...- suttogtam magamat bámulva. Mivel csak 10 óra volt és röpke tíz perc alatt oda szoktam érni a stúdióba, kifestettem a körmeim zöldre miközben a modell kutatóról gondolkodtam. Persze nincs olyan mázlim, hogy lány modelleket keresne. Nincs tervem, hogy a közel jövőben mit fogok csinálni, vagy mi lesz velem nap, mint nap. Mindig majd a szobámba szerencsétlenkedek, várom a szerdákat és a szombatokat, és ha ez esetleg 'unalmasnak' bizonyul, elmegyek a könyvtárba. Kellő kép elszontyolodtam  ettől a gondolattól. A körmeim  durván húsz perc alatt megszáradtak, így elindultam. Lesiettem a lépcsőn ( már amennyire magassarkúba sietni lehet ) nyomtam egy puszit anyu arcára, azután elhagytam a házat. Hideg levegő fogadott odakint, mire én lehajtott fejjel elindultam. A szél a fákkal játszott. Néha belekapott a hajamba , mintha fel akart volna vidítani. Ettől a gondolattól elmosolyodtam, és a szellő már békén hagyta a gondosan kivasalt hajam, ami szerintem úgy állt mintha egy széna kazal lenne. Elnevettem magam, mire az emberek akik elhaladtak mellettem furán néztek rám. Érdekelt? Egyáltalán nem. 
Végre a stúdió ajtajához értem. A nagy TOLNI felirat ellenére húzni kezdtem az ajtót. Majd észre véve a feliratot kuncogni kezdtem. Már egy éve ezen az ajtón megyek be, és még mindig nem jegyeztem meg. Végül belöktem az ajtót. Ahogy beléptem őrületes felhajtás fogadott. Léna dirigált(a stúdió igazgatója) a többi munkás köztük a mi 'tanárunk' Csilla, aki még csak 30 éves gondterhelt arccal nézett körbe. Amint észrevett engem és a csodálkozó arckifejezésem oda sietett hozzám.
- Szia Lizi! Ugye tudod hogy miért van ez a felhajtás? - érdeklődött fürkésző tekintettel felém pillantgatva.
- Igen, tudom-bólintottam- a fiúk mázlisták...-mosolyogva sóhajtottam egyet.
- Ülj, le Lizikém, nyugodtan!-felém tartott néhány kártyát, amin sorszámok voltak. Mindig így csináljuk amikor fotózás van. Szerencsésen kihúztam a kettest. Nem izgultam igazából mivel nem most csinálok először ilyet-Rendben, akkor te leszel a második-húzta ki magát Csilla-Most kivételesen ide kint, mindenki szeme láttára készítjük a képeket...-mondta teljesen nyugodt arckifejezéssel majd ott hagyott a válaszomat meg sem várva. 
- Mi?-kerekedett el a szemem. 
Végül lélegeztem egy nagyot. Eközben egy számomra ismeretlen férfi lépett be az ajtón. Minden bizonnyal a modell kutató. Körbe nézett, majd amikor Léna észrevette oda sétált hozzá, és hatalmas mosollyal az arcán, a számára kijelölt helyre vezette. Csevegni kezdett vele miközben a modell kutató férfi, aki a harmincas éveibe járhatott bólogatva nézelődött. Lassan mindenki megérkezett, és kezdetét vette a fotózás. Elsőnek Attila ment, akiről a fotózás alatt sikeresen lekerült a póló. Hurrá! Röpke 10 percig fotózták miután jöttem én. Közben a képeket(amik Attiláról készültek)lerakták a férfi mellé. Majd én következtem. Szörnyen jó képek készültek rólam. Miután megnéztem őket mosoly ült ki az arcomra, és kértem mindegyikből egy példányt. A modell kutató férfi -akinek mint kiderült a neve Bendegúz- végig figyelt, majd elkérte a rólam készült képeket is. Meglepődve vánszorogtam vissza a székre, ahol eddig ültem. Miért kérte el a képeket? Csomó kérdés gyülekezett a fejembe. Lassan telt az idő... 
Pontosan egy és fél óra múlva kint voltam az ajtón a zseniális képeimmel a kezemben. A szél csillapodott, mégis a combjaimra kiült a libabőr ezért sietve lépkedtem. Ahogy mentem észrevettem, hogy követ egy autó. Egy fekete kocsi az oldalán halványkék csíkokkal. Sietősebbre vettem a tempót, de a kocsi, bár csiga lassan jött, sokkal gyorsabbnak bizonyult. Mi van ha pszichopaták ülnek benne? És ha pedofilok? Más, és ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejembe. Majd hirtelen lehúzódott a hátsó sötétített ablak és egy vékony kéz nyúlt ki rajta.
- Állj!- tartott egy játék pisztolyt a kezében(???)- Fel a kezekkel!-bár tudtam, hogy egy gagyi műanyag fegyvert szorongat, a magasba lendítettem a kezem. Hirtelen elkezdett lehúzódni az ablak és egy vörös hajú, zöldes-kék szemű velem egy idős lány pillantott rám szigorú tekintettel. Majd elkezdett mosolyogni, és végül kibuggyant belőle a nevetés. Még kettő lány és egy férfi nevetését hallottam, lehúzódott az első ablak is.
- Szia!- mosolygott rám egy jól öltözött férfi-Bocsánatot kérek, de a lányok ragaszkodtak a szívélyes fogadtatáshoz...- nevetett. Ekkor két dolgot vettem észre. Első: Ez a modell kutató férfi, vagyis Bendegúz. Második: Még mindig a magasba van a kezem.  Így hát leengedtem a kezem és érdeklődően néztem, hol Bendegúzra és hol a kis vöröskére. 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez lenne az 1. rész :) Remélem tetszett. Szívesen fogadom a kritikákat és a kommenteket! 
Írjatok :) 
Üdv: Alíz 

Prológus

                           Prológus                          

Frey Lizett vagyok. Amilyen egzotikus a nevem és a kinézetem... hát, azzal ellentétben én teljes mértékben átlagos vagyok. Az iskolába egy szürke kisegér, majd szerda és szombat délutánonként modell. Egy stúdióba járok: fotók készülnek rólunk és gimnasztikázunk, táncolunk, hogy formába legyünk. 18 évesen elvégeztem az érettségit, pontosan  egy hete. Jól sikerült... de nem jelentkeztem sehova. Modellkedni akarok, mivel ez megy egyedül jól és még élvezem is. A szüleim egészen megértőek ezzel kapcsolatban, így elfogadták döntésem. A stúdió Budán van egy kacskaringós, gazdag utcában. A gimnáziumhoz közel, ahogy a házunkhoz is. Az otthonomnak nevezett kertes ház 2 emeletből áll: a felső emeleten van a hálószobám ami türkiz kék és lila színekben pompázik. Anyu és apu az alsó szintet foglalják el. Anya képviselő , apu pedig vezér igazgató egy autó gyárban. A kertben egy medence foglal helyet, amibe a macskám rendszeresen belesik. Ó, tényleg a cicám. A macskám becses neve Masni aki egy fél éves kölyök cica. Szóval itt élek én. Egy lány nagy álmokkal. Szombat van. Tizenegy órára oda kell érnem a stúdióba. Hajnali hat óra van.A szokásos időpont amikor szerintem mindenkinek illene talpon lennie. Nem lényeges, hogy az emberek nagy része ilyenkor még alszik, és éppen a álmodozik. Felvettem a futó cuccom, beleléptem a Nike cipőmbe, majd amint megettem egy adag salátát és copfba kötöttem a hajam majd elindultam. A zene lejátszómat benyomva bekapcsoltam a Really don't care című számot amit Demi Lovato énekel, és futni kezdtem. Szokásos rutinom szerint a volt gimimhez mentem és párszor végig futottam azt a távot, amit tesin szoktunk. Majd fél nyolc körül haza kocogtam. Ahogy beléptem tojás és kávé illata csapta meg az orrom. Nem volt valami kellemes így fintorogva indultam el az illat alapján.

- Szia Anyu! - szóltam, amint beléptem a konyhába és megpillantottam ahogyan boldogan dúdolgatva, éppen tojás rántottát készít.

- Szia Picim! - nyomott egy puszit mosolyogva az arcomra, miközben kissé túl sok cukrot öntött a készülő kávéba. - Hupsz. - nevette el magát anyu zavarába majd nem foglalkozva vele, végül belekortyolt. Fintor ült ki az arcára, majd inkább lerakta a pultra a kávénak nevezett cukros löttyöt. Mondtam már, hogy az anyukám egy 'kissé' szórakozott? Végül nevetve megsimogattam a vállát és felmentem a lépcsőn, hogy lezuhanyozzak mert azért még is csak futni voltam. A jól eső víz felfrissített majd elfoglalva a szobámat bekapcsoltam a laptopomat.
Sikeresen beléptem az e-mail címemre ahol egy levél várt. Meglepődve nyitottam meg: 

Kedves Frey Lizett!

Ma egy modell kutató érkezik a stúdióba annak reményében, hogy új férfi modelleket találjon a készülő magazinjához. Lehet, hogy te leszel a szerencsés aki a címlapra kerül és egyben a magazin férfi modellje is lesz! A mai stúdiós próbán lesz jelen, ezért nyújtsd a legjobb formád!

Köszönettel: Stúdió

Furán néztem a képernyőre... ezek fiúnak néznek?! Csalódottan néztem az levelet és elolvastam újra. Nem, nem olvastam félre. Minden bizonnyal a stúdió igazgatója Léna véletlenül elküldte mindenkinek. Megvontam a vállam, majd kikapcsoltam a gépet és elkezdtem készülődni a stúdióba.